A Mérleg jegyében születtem

Arra jutottam magamban (a nagy építkezésem közepette), hogy másként fogok tanítani, mint eddig. Rengeteg ötletem van, de mégis a legkézenfekvőbbel kezdem. Megmutatom a „csillagjegyeket” úgy, ahogy én látom, ahogy én megértettem és ahogyan gondolom, hogy a leírásaim által mások is megérthetik. Mert nem csak szimpla leírást, hanem MEGÉRTÉST szeretnék adni. Bízom benne, hogy a születendő sorok képesek lesznek megvilágítani az olvasóban a sötét helyeket.

Az a nem titkolt szándékom, hogy végre ne csak azt mondhassák el magukról az emberek, hogy: „Ahha! Én Ikrek vagyok, késhetek!”, hanem, hogy eljussanak oda, hogy megértsék, MIÉRT olyan valaki, amilyen. Azok a képességek, tulajdonságok, személyiség vonások, amellyel rendelkezik, milyen feladathoz, milyen élethelyzethez segítik hozzá. Az a célom, hogy rámutassak, hol lehet az élet milyen területén, milyen szerepben, élethelyzetben lehet BOLDOG. 

A boldogság számomra azt jelenti: „a helyemen lenni”.

Asztrológusként hivatalból is vallanom kell, hogy: NINCSENEK VÉLETLENEK.

Ha nem hivatalból kell vallanom, hanem tapasztalatból, akkor is ezt mondom. Mindenki feladattal születik. Életfeladattal, életcéllal. Miért mondom, hogy feladat? Nos azért nevezem így, mert a feladat, olyasmi, ami feltételezi, hogy a feladatot vállaló rendelkezik a végrehajtáshoz szükséges eszközökkel, képességekkel. Valamint a feladat számon kérhető.

Mint már mondtam, nem hiszek a véletlenekben. Nem hiszek abban, hogy valaki véletlenül születik. Nem hiszek abban sem, hogy valaki véletlenül „kerül” abba a családba, ahol nevelkedik. Nem hiszek abban sem, hogy véletlenül találkozunk az életünk során azokkal az emberekkel, akik ellenségeink, barátaink, szerelmeink, tanáraink, társaink lesznek. Bárki, akivel az életünk során találkozunk a SEGÍTŐNKKÉ  válik, aki az általunk vállalt feladatot  megvalósításában segít, vagy éppen „számon kéri” tőlünk azt.

Akkor egy aktualitással kezdek.

A Nap ebben a pillanatban a Mérleg jegyében jár.

Muszáj a magyarázatomat egy egyiptomi istenséggel kezdenem. Az egyiptomi mitológia egyik istenének, Ozirisznak volt egy eszköze. A mérleg. Bíráskodásának fő tárgya volt. Ozirisz dolga volt a meghalt „lelkét” megmérni. A mérleg egyik serpenyőjébe a halott szívét (vagyis lelkét) a másik serpenyőjébe pedig egy szobrocskát vagy madártollat tett. Így téve mérlegre a halott erkölcsi értékét.

És már a lényegnél is vagyunk. Mit jelent az erkölcsösség? Erkölcsösnek lenni azt jelenti, hogy egy adott társadalom tapasztalatok alapján helyesnek ítélt szabályainak, értékeinek, elvárásainak megfelelően viselkedni. Az erkölcs tehát azon elvek összessége, ami alapján a helyes és helytelen, a társadalmi elvárások szerinti  jó és rossz viselkedést, cselekedeteket meg lehet különböztetni.

A Mérleg jegyének feladatát megélni, nem kevésbé könnyű, mint a többi tizenegy jegyét.

A legtöbb Mérleg jegyben született ember élete a megfelelésről szól. Minden értelemben. Talán onnan kezdődik a probléma, hogy nem várták a szülők. Esetleg nem olyan neműnek várták, amilyen neműként napvilágot látott a szülött. De az is lehet, hogy éppen nagy „feladatot” szántak neki. Mondjuk, hogy összetartsa a szülei éppen széthullóban lévő párkapcsolatát. Bárhogy is volt a legfontosabb, hogy egy Mérleg jegyében született ember az elvárások tömkelegével a megfelelek – nem felelek, elfogadnak- elutasítanak kérdéskörrel küszködik az élete minden terén. Legalább is a többség így érzi.

Óriási energiákat fektetnek abba, hogy egészen kicsi koruktól fogva elfogadják és szeressék őket. Teljesíteniük kell. Akár csak úgy, hogy az alig másfél éves gyermeknek már nem szabad össze-vissza kódorogni az utcán, nem szabad összekoszolnia magát, mert apa és anya, tiszta ünnepi ruhában sétál. És persze, sétáltatják a kirakatot is. A legfontosabb üzenet, amit egy Mérleg jegyű gyermek megtanul: „Nem az a fontos, ami valójában van, hanem amit mutatunk! Mert nincs annál fontosabb, hogy mit gondolnak rólunk mások!” 

És elkezdődik a megfelelésre való nevelés. Viselkedj jól…beszélj szépen...nem szabad rosszalkodni…ne bánts meg másokat…ez nem szép dolog…kérjél bocsánatot, mert ezzel most nagyon megbántottál. Mire felnőtté válik tökélyre fejleszti azt a tulajdonságát, hogy kitalálja, mit is várhatnak tőle. Milyen viselkedés az elfogadott. Mikor lesz ő mások szemében, jó. Azonban ezzel párhuzamosan eltűnik annak a fontossága, hogy igaz is legyen. Mert nem az igazság lesz a Mérlegnek a fontos, hanem a jóság. Elbizonytalanodik. Hiszen olyan nem lehet, amilyen ő valójában, hanem olyan, amilyenre formálni akarták. Mert az a jó, akkor van szeretve. És egy Mérleg jegyben született embernek, az hogy Ő jó, hogy szép és szerethető, mindennél fontosabb.

Azt mondhatnák, hogy nincs ezzel semmi baj. Hiszen a kedves, tisztelettudó, erkölcsös embereket nagyon kedveljük. Harmónikus a kisugárzásuk, ők maguk is harmóniára törekednek, kerülik a konfliktusokat és soha, senkit nem bántanának meg szándékosan. Mert ők, jók.

Van valami, amit teljes bizonyossággal magáénak mondhat egy Mérleg jegyben született ember. Ez pedig a félelem. Félelem attól, hogy egyedül marad. Félelem attól, hogy döntést kell hoznia, állást kell foglalnia, véleményt kell mondani. Félelem attól, hogy ki kell állnia magáért. Így alakul ki a függőség. Így lesznek társfüggők.

Érthető. Hiszen aki helyett mindig mások döntöttek, aki egész életében arra fókuszált, hogy mit várnak el tőle és az elvárásoknak megfeleljen, annak nagyon kevés a belső magabiztossága. Kevés az önbizalma, hiszen nagyon kevés alkalma lehet megtapasztalni, hogy ő maga mire képes. Képes –e arra, hogy a hozott döntésének a következményét vállalja? Egészen addig így érez, amíg rá nem ébred arra, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni. Ha viszont így áll a helyzet, miért is ne lehetne önmaga?

Ha eljut idáig egy Mérleg jegyében született ember, hogy feltegye magának a kérdést, akkor már óriási lépést tett a feladata megoldásában. Elérkezett oda, hogy feltegye a következő kérdést magában: „Ki vagyok én?”

Milyen jellemző tulajdonságai vannak egy Mérleg embernek? Hogyan tudja ezeket kamatoztatni? Az élet milyen területén lehet ő boldog? Mit kell tennie ahhoz, hogy képes legyen önállóan, befolyás nélkül dönteni?

Ezekre a kérdésekre fogok válaszolni a következő részekben.